A szívelégtelenség világszerte 26 millió embert érint. Többen halnak meg szívelégtelenségben, mint bizonyos előrehaladott rákbetegségekben, köztük mellrákban vagy vastagbélrákban.

A nyugati országokban a kórházi ellátásra szoruló 65 év feletti betegeknél a leggyakoribb probléma a szívelégtelenség. Világszerte 26 millió embert érint, évente több mint 1 millió új esetet diagnosztizálnak.

Többen halnak meg szívelégtelenségben, mint bizonyos előrehaladott rákbetegségekben, köztük mellrákban és bélrákban. A társadalom elöregedése és a romló életmód eredményeképpen a kardiovaszkuláris betegségek közül a szívelégtelenség előfordulása növekszik a legnagyobb ütemben. A 40 évesnél időseb populációban minden ötödik embernél kialakul élete folyamán szívelégtelenség, és a betegség kezelésének költségeit globálisan 65 milliárd dollárra becsülik évente.

Ennek ellenére a szívelégtelenség jelentősége kevés figyelmet kap. A szívműködés elégtelenségéből fakadóan csökken a szív munkaképessége és nem képes elegendő vért pumpálni a szervezetbe.

A szívelégtelenségnek számos oka lehet, a magas várnyomástól a koszorúérbetegségen át a cukorbetegségig, vérszegénységig de lehet akár közönséges vírusfertőzés szövődménye vagy szerepet játszhat benne az öröklődés is.

Nick Hartshorne-Evans csak 39 éves volt, mikor egy vírusfertőzést követően szívelégtelenséget diagnosztizáltak nála. A kétgyerekes brit édesapa az orvos diagnózisát hallva úgy érezte, többé már nem lesz teljesen egészséges.

„Hallottam, ahogy az orvos azt mondja, hogy szívelégtelenség és úgy hangzott, mintha a halálos ítéletemet mondta volna ki. Az ’elégtelenség’ szó pszichésen nagyon rosszul érinti az embert” - mondja Hartshorne-Evans.

Valójában az állapot nem is annyira elégtelenség, mint inkább ’csökkent hatékonyság’, és Hartshorne-Evans azt mondja, hogy gyógyszerekkel és szigorú életmóddal még ezen betegséggel is hosszú életre számíthat.

Négy év telt el, és Hartshorne-Evans továbbra is optimista. Ugyanakkor számos szívelégtelenséggel küzdő betegnek az olyan, mindennapos tevékenységek, mint a gyaloglás vagy lépcsőzés egyre nagyobb nehézséget jelentenek. A betegek negyede a diagnózis felállítást követő egy éven belül, közel fele pedig öt éven belül meghal.

„Annak ellenére, hogy nagyon komoly betegségről van szó, nagyon kevés új gyógyszer jelent meg, ami a halálozási arányt csökkentené. A kezelések évek óta változatlanok” - mondja Beat Steffen, a Novartis  kardiovaszkuláris területért felelős üzletágának korábbi vezetője,  aki előzőleg szívsebészként dolgozott.
Új kezelési lehetőségek a láthatáron. Az egészségügyért dolgozó cégek és a gondozásban résztvevők folyamatosan  új megközelítéseket keresnek, és azon dolgoznak, hogy hatékonyabb módszereket találjanak a szívelégtelenség kezelésére. Ezek közé tartozik a személyre szabott kezelési tervek megalkotása, ahol a betegeket jobban bevonják a saját kezelésükbe, vagy olyan beültethető eszközök tervezése a szívritmus szabályozására és a vérnyomás ellenőrzésére, amely időben figyelmeztetheti az orvosokat a beteg állapotának romlására.

A gyógyszerfejlesztési törekvések arra irányulnak, hogy a szervezet saját belső javító mechanizmusait felhasználva vagy felerősítve új gyógymódokat keressenek a sikeresebb szabályozásához, amely végül meghosszabbítja a szívelégtelen betegek életét.

Hartshorne-Evans ma már egy szívelégtelenségben szenvedő betegek szervezét, a The Pumping Marvellous Foundationt vezeti az Egyesült Királyságban, számára az alacsony túlélési mutatók csak még hangsúlyosabbá teszik a szükséget az új gyógymódokra, amivel a betegek életkilátásai javulnak, életminőségük megőrizhető.

„A lényeg, hogy stabilitást érjünk el” - mondja. „Az ember elfogadja az életmódbeli változásokat, amelyekkel muszáj együtt élnie, de még így is nehéz kiegyensúlyozottan élni, hiszen lehet, hogy négy nagyszerű napot három rossz követ. Sok beteg szeretné, ha kordában tudná tartani a tüneteit és szeretné a lehető legmagasabb szinten megőrizni az életminőségét.”